Federico García Lorca drámáinak legtöbbjét – A csodálatos vargáné, Vérnász, Yerma, Bernarda Alba háza – már a múltszázad közepén kanonizálta az irodalom- és színháztörténet. A kivételek egyike a megsárgult cédulákon, hiányosan és befejezetlenül ránk maradt egyfelvonásos, a Comedia sin título, amelynek „megtisztított” szövege csak 1979-ben – nálunk 1981-ben – jelent meg először nyomtatásban.

A FERRUM rendezője bátran folytatta a „szövegtisztítást.” A kidolgozatlan és didaktikus mozaikokat kihúzta, a hiányokat pótolta, és mindenekelőtt a FeSzT arculatához és groteszk stílusához igazította az eredeti művet. A szereplők rögtönzései szintén beépültek a játékba. Így jött létre a SZÍNDARAB cím nélkül.

A FERRUM társulata megtartja a spanyol szerző költői leleményeit, törekszik a drámai atmoszféra megteremtésére, miközben nem mond le a szórakoztatatásról sem. Figyelmet érdemel az előadás többrétűsége, az emberi lét alapkérdéseinek feszegetése. Hogyan gubancolódnak össze a privát szféra, a közélet és a színházi létezés szálai? Elkülöníthetők-e élesen egymástól a „való világban” és a színházban zajló események? Lehet-e menedék a színház? Megvédhet-e a drasztikus kinti történésektől? Megjeleníthető-e a valóság a színpadi illúziókeltés eszközeivel? Felrúghatók-e a színházi előadás hagyományos szabályai?

A FERRUMOSOK nem állítják, hogy „felfedezték a spanyolviaszt,” és megtalálták a tuti válaszokat a felvetett kérdésekre. Ódzkodnak a teátrális kinyilatkoztatásoktól. A színház gazdag eszköztárából merítve annyit mondanak csupán, hogy igyekeznek saját magukra rátalálni. A SZÍNDARAB cím nélkül bevallva vagy bevallatlanul róluk (is) szól. Könnyen megeshet, hogy „csak” róluk!

Tisztelt nézők! Az önök dolga mindössze annyi, hogy okuljanak a komédiásokgyarlóságaiból.