Iskolai versmondásokkal kezdtem mint sokan, majd gimnázium után naivan jelentkeztem az SZFE-re, ahol összesen 3 percet töltöttem el. Így zajlott:
Köszönök. Köszönnek. Be nem mutatkoznak.
-Kiscsillagom!- kezdi a közepén mindjárt az egyikük, a kopasz, idősebb férfi.
-Maga, hogy gondolta, hogy filmes monológokkal jön ide? Most mit kezdjek magával?
-Elnézést, de a felvételi követelményekben nem volt konkrétan meghatározva, hogy milyen monológot kell hozni. Annyi van ott, hogy „monológ”. -mondom én.
-Dehát ez itt a színházról szól, mi itt a színházat tanítjuk!
-Bocsánat, de az intézmény neve Színház és Filmművészeti Egyetem.
-Na akkor itt és most válnak el az útjaink.
Később bocsánatot kértek, de ez meglehetősen elvette a kedvemet attól, hogy a színészetre, mint szakmára gondoljak, így kénytelen voltam másfele orientálódni, de a színjátszásról nem akartam lemondani. A Ferrum pontosan ezt biztosítja nekem. A legnagyobb értéknek itt azt tartom a remek társaság mellett, hogy itt nincs lélekölő hakni, a színészetet, az irodalmat és a színházat szabad döntésemből szerethetem és csinálhatom.